Mekdela Maskal újra kapcsolatba lép önmagával és a történetével a kaliforniai dombokon

Mekdela Maskal számára a visszatérés az észak-kaliforniai Grass Valley környékére majdhogynem egyet jelent visszatérni a testébe. Tavaly nyáron a sokoldalú művész és szerkesztő lecserélte brooklyni lakását egy nyugodtabb életre.

A költözés egyúttal visszarepítette a gyerekkorába. Húsz évvel ezelőtt az édesapja egy telket vásárolt Grass Valley területén, mely a Sierra Nevada hegység lábánál nyugszik. Itt épített otthont, amellyel etiópiai gyökerei és a természettel való együttélés előtt tisztelgett. A család ezeket az értékeket generációkon keresztül őrizte, így Mekdela és testvérei a hétvégéket és nyarakat itt töltötte édesapjával, a természetben: síeltek, íjászatot tanultak, fára másztak, patakok mentén kirándultak.

Ma, ebből a nyugodt otthoni környezetből Mekdela stratégiai szerkesztőként az éghajlatváltozással foglalkozik. Amíg munkája a környezetre összpontosít, addig ő is tudatosan építi újjá és ápolja saját kapcsolatát a földdel. Tisztában van a föld által nyújtott mentális és fizikai erővel is, egyúttal azzal a kötelességével, hogy művelnie kell.

June Ferreira Canedo de Souza élénk képein keresztül Mekdela megosztja velünk, miként fedezi fel újra a természethez fűződő viszonyát Grass Valley-ben, mennyire vágyott a természetbe, míg New Yorkban élt (ami végül arra ösztönözte, hogy visszaköltözzön), és miként erősítette ez meg végül kötelékét etiópiai örökségével.

„Határozottan több csendre vágytam. Szó szerint, és átvitt értelemben is: szerettem volna a testem New York-i frekvenciáját csökkenteni. Nagyon fontos számomra, hogy mozdulatlan, nyugodt legyek, itt pedig nincs emiatt annyira bűntudatom.

„Emlékszem, az elején nagyon hosszúnak éreztem itt a napokat, akár kettőnek is. Viszont már sokkal többet mélázom azon, hogy miként létezhetünk, tölthetjük az időnket és járulhatunk valami jóhoz a munkahelyünkön kívül.”

Néhány évvel ezelőtt Mekdela édesapjával túrázott a Gheralta hegységben. A hegység Észak-Etiópiában található, és évszázadokkal ezelőtt templomokat vájtak a homokkő sziklákba, így jelezve, hogy ez a hely szent. Gyakran jutnak eszébe a hegység szűk szirtjei, miközben Grass Valley kevésbé veszélyes terepét fedezi fel. Ilyenkor hálát ad a békéért is, amelyet mindkét helyen megtalált.

„Ha fizikailag aktív vagyok, átadom az irányítást a testemnek – így nem gondolkozom annyit azon, hogy mit kell tennem. Meg kell tanulnom kevesebb dologgal foglalkozni. Úgy érzem, a testem többet tud, mint az elmém.”

Mielőtt elhagyta Brooklynt, Mekdela egy évet azzal töltött, hogy dokumentálta és támogatta a Bedford-Stuyvesantban található közösségi kertek munkáját. „Sokat tanultam ott, de továbbra is azt éreztem, hogy nem tudnám ezt a munkát végezni csak magam miatt.”

Miután a nyugati partra költözött, Mekdela elkezdte saját zöldségeskertjét gondozni. Számára az étel megtermelése az egyik leggyorsabb módja annak, hogy megtalálja a helyét, és hogy ápolja kapcsolatát a földdel.

„Szeretem a fejem fölött repkedő sólymokat. Ketten vannak, körköröznek fölöttem, amikor valamelyik nyugágyban pihenek. A megfigyelésnek ez a módja annyira egyedi. Szabadnak érzem magam, amiért nem tudom, hogy egy másik állatfaj miként néz rám. Ez annyira lenyűgöző. Fogalmam sincs, mit jelentek számukra.”

„Tisztán emlékszem arra, amikor a házunk előtti hatalmas fenyőfára másztam. Olyan magasra másztam, amennyire csak tudtam. Emlékszem, hogy amikor megláttam a fejem fölött repülő gép pilótáját, meglepődtem: jó magasan lehetek!”

„Emlékszem, hogy mennyire játékos és szabad voltam gyerekként. Szerintem apukám pont ilyen életet képzelt el nekünk itt.”

„Rengeteg időm van magamra figyelni... A természetben járva sosem éreztem magam elveszve, sosem éreztem azt, hogy a testemen kívül léteznék.

„Azt hiszem, ez a hely segít, hogy megtaláljam az életem célját a munkán túl is. Őszintén azt érzem, hogy most ott vagyok, ahol lennem kell.”