Ellenségek a ringben, barátok az életben

Egy diszkrét sanghaji bokszklubban edző nők –tanárok, menedzserek, háziasszony-anyukák – bokszcipőt húznak, és bekötik az öklüket. A recepciónál élénk rózsaszín kézi súlyzók és feltűnő kesztyűk sorakoznak. A bokszzsákot püfölő kesztyűk hangja egybeolvad az energikus, hangos elektronikus zenével. Nevetés visszhangzik a Princess Women bokszklub falain, miközben a tagok egymással viccelődve lépnek be a ringbe.

A klubot női bokszolók közössége látogatja, akik eredetileg edzeni jönnek, de végül a bajtársiasság élményért maradnak. Bár a bokszot sokan nem csapatsportnak tekintik, ez a hely és ezek a hölgyek cáfolják ezt: a közös edzések során nő az önbizalmuk, fizikailag és mentálisan is megerősödnek, és megtanulnak a kétkedőknek behúzni egy balegyenest vagy egy „jóccakát” jobbost.

A klub 2010-ben indult egy bérelt táncstúdióban Kung Csin szervezésével, akinek kezdetben csak az volt a célja, hogy néhány barátnőjének biztosítson egy helyet, ahol bokszolhatnak. A Princess Women bokszklub mára teljes értékű klubbá nőtte ki magát, amely két sanghaji helyszínnel, egy tucat edzővel és több száz taggal rendelkezik.

A 10–15 fős csoportokban találkozó hölgyek hetente többször tartanak órát, aminek köszönhetően olyan kötelék alakult ki köztük, amely túlmutat a bokszon. „Olyanok vagyunk, mint egy család” – mondja Kung Csin, aki először 12 éves korában húzott kesztyűt édesapja bátorítására, aki fiatal korában maga is bokszolt. Hat évvel később Kung Csin elkezdett profiként bokszolni, amit a mai napig, 32 évesen is töretlenül folytat.

Pártfogoltjai között van Han Pejjing, aki nemrégiben alakult át diákból részidős edzővé, és Csung Cseng, aki már több mint négy éve hetente kétszer edz a klubban. A Princess tapasztalt veteránjaival, Ko Fanghszinnal és Tu Csingcsinggel együtt megvitatják, hogy a kínai nők hogyan szegülnek szembe a régi elképzelésekkel, hogy újakat határozzanak meg.

Beszélgettünk a kötelékekről, a kiütésekről és a feltöltődésről.

Kung Csin: A férfiak küzdésmódjában inkább az erő és a keménység van fókuszban. A nők ezzel szemben nagyobb hangsúlyt fektetnek a technikára, a pontosságra és a megfelelő stratégiára. Egy fiúkkal teli csoportban úgy érzem, hogy folyamatosan bizonyítanom kell. Szerettem volna nőkkel edzeni, de akkoriban nem volt hely, ahol gyakorolhatunk volna. Így kezdődött.

Han Pejjing: Kínában nem sok női bokszolóknak szóló tornateremmel találkozni, sőt, amikor indultunk, azt hiszem, hogy mi voltunk az egyetlenek. Ez a klub biztonságos helyet nyújt a gyakorlásra, ahol nem kell amiatt aggódnunk, hogy az ütések túl kemények.

Csung Cseng: Élvezem, hogy kiscsoportos órákon edzhetek a közeli barátaimmal, illetve hogy az edzők magasan képzett nők, akik átérzik a helyzetünket.

Kung Csin: [Nevet] Tudom, hogy nem minden lány szereti a rózsaszínt, de egyszerűen ez az én személyes kedvenc színem. Ez nem jelenti azt, hogy egy női tornateremnek muszáj rózsaszínnek lennie.

Kung Csin: Igazán támogatjuk egymást. Miközben a csapattársaink küzdenek, a neveiket kiállítjuk, és szurkolunk nekik: „Pǔ lín csiāyóu!” [A „Pǔ lín” a tornaterem kínai nevének első két karaktere, amely a „Princess” (hercegnő) átiratának első része. A „csiāyóu” szó úgy fordítható, hogy „adj gázt”, „hajrá” vagy „gyerünk” értelemben.] Általában az egész tornaterem megtelik a hangosan szurkoló hangunkkal.

Han Pejjing: Csapatmunkát és toleranciát. Bár a ringben csak magunkra számíthatunk, van egy edzőnk, és vannak edzőtársaink. Igazi csapatsport. Nagyon ijesztő, amikor látod, ahogy közeledik egy ütés az arcod felé, de gyakorlással és csapatmunkával megtanulhatsz te is tökéletes ütést bevinni.

Kung Csin: Bátorságra tanított, és függetlenné tett. A boksz nem arról szól, hogy verekedést kezdeményezzünk, hanem arról, hogy ki tudjunk állni magunkért.

Csung Cseng: Az első pár küzdelmem alatt izgultam, és csak a győzelem érdekelt. Idővel azonban megtanultam, hogy a boksz inkább arról szól, hogy tiszteletet mutassunk az ellenfelünk iránt, és alkalmazzuk az összes készséget, amelyet az edzés során vagy a csapattársainktól elsajátítottunk, és mindent beleadjunk.

Kung Csin Szoros barátságokat kötöttünk. Készülődés közben beszélgetünk, aztán edzés után gyakran elmegyünk együtt vacsorázni. Sokan régóta ismerjük egymást, úgyhogy igazán szoros kötelékek alakultak ki.

Han Pejjing: A ringben úgy húzunk be egymásnak, mintha ellenségek lennénk, de a ringen kívül többek vagyunk egymásnak, mint puszta edzőtársak. A WeChat-csoportunkban panaszkodunk egymásnak a főnökeinkről vagy a munkatársainkról, és van egy közös stresszlevezetési módunk, a boksz. Ha bajban vagyunk, akár a szakmai, akár a magánéletünkben, van egy hihetetlen támogatórendszerünk, amelyre mindig lehet számítani.

Ko Fanghszin: Amikor annak idején bokszolni kezdtem [hat évvel ezelőtt], nem sok nő volt, aki hajlandó lett volna kipróbálni ezt a sportágat. Idővel azonban egyre többen jönnek, és maradnak is. Megható látni, hogy egyre több nő tapasztalja meg az erejét a bokszon keresztül.

Tu Csingcsing: Egyre többen fogadják el a bokszot mint női sportágat, és már nem csak az erőszakkal társítják. Felvállaljuk az erő szépségét.


Edzés után Kung Csin leveti kesztyűjét, és letekeri ökléről a kötözést. Corgi kutyusa, Vukung odaszalad hozzá, Kung Csin pedig ölébe veszi, majd a hátára fordítja, és jól megdögönyözi a pociját. A többi lány nevetve köré gyülekezik. Ezek ugyanazok a nők, akik néhány órával ezelőtt beléptek a bokszstúdióba. Ugyanakkor látszik a testtartásukon, hogy valami változott bennük. Páros harcok sorozatán keresztül érezhetően rátaláltak arra az erőre, amelyről Tu Csingcsing beszélt. Most már készen állnak bármilyen kihívással szembeszállni, legyen az egy nagy mérkőzés, egy igazgatótanácsi értekezlet vagy egy rossz nap: lebegj, mint a lepke, csípj, mint a méh – KO!