Szeretnéd lecsendesíteni az elméd? Mozogj!
Edzés
A testmozgás kitisztítja az elmédet, és javítja az összpontosítást.
A sport és az edzés világában sokat beszélünk arról, hogy a gondolkodásmód milyen hatással van a teljesítményre. De mi van akkor, ha ez fordítva is működik? Mi van akkor, ha a fizikai aktivitás megváltoztatja az agyműködést, segít összpontosítani és tiszta fejjel élni a mindennapi életünket? Pontosan erre következtet az Északnyugati Egyetem Brainvolts nevű hallás- és idegtudományi laboratóriumának új kutatása.
„A hangok nagyon erőteljes tényezői az életünknek, de alábecsüljük a hatásukat” – mondja Dr. Nina Kraus, az Északnyugati Egyetem Brainvolts nevű hallás- és idegtudományi laboratóriumának alapító igazgatója. Kraus a teljes karrierjét azzal töltötte, hogy felfedezze, hogyan dolgozza fel az agy a hangokat. Dolgozott olyanokkal, akik gyerekkorukban nyelvi ingerszegénységben szenvedtek, és emiatt koncentrációs zavarokkal küzdöttek. Dolgozott zenészekkel és kétnyelvűekkel, akik fejlett hangfeldolgozó-készséggel rendelkeznek. Laboratóriumának legújabb tanulmányához pedig alanyok egy új csoportjához fordult. „Azt akartuk megtudni, hogy van-e bármi különbség abban, ahogy egy elit sportoló feldolgozza a hangokat” – mondja Kraus.
Ahhoz, hogy megtalálják erre a választ, a labor csaknem 1000 alanyt vizsgált, akiknek a fele I. divízióbéli sportoló, a másik fele pedig átlagos főiskolai hallgató volt. A tudósok azt vizsgálták, milyen elektromos válaszokat ad az alanyok agya, miután meghallja a „da” szótagot. Hogy mi volt a megdöbbentő eredmény? A sportolóknál következetesen alacsonyabb volt az „idegi háttérzaj” a nem sportolókhoz képest.
„Ha kevesebb a háttérzaj, könnyebben tudjuk értelmezni a körülöttünk lévő hangokat.”
Dr. Nina Kraus, az Északnyugati Egyetem Brainvolts nevű hallás- és idegtudományi laboratóriumának alapító igazgatója
Az „idegi háttérzaj” valójában nem is igazi zaj. Egy sportoló számára ez nem egyenlő a tömeg morajlásával, egy közeli autó riasztójával vagy az ellenfél szekálásával. „Gondoljunk rá úgy, mint statikus rádiózaj az agyunkban” – mondja Kraus. „Azt a folyamatos idegi aktivitást jelöli, amely tudatos figyelem nélkül megy végbe. Ha ez túl sok, akkor akadályozza a bejövő információ feldolgozását.” Ez például megnehezítheti, hogy odafigyeljünk arra, amit valaki mond – sőt, Kraus csapata szoros összefüggést talált a magasabb szintű idegi zaj és a tanulmányi nehézségek között. „Az ingerek és a zaj úgy aránylanak egymáshoz, hogy minél kevesebb a háttérzaj, annál jobban tudjuk feldolgozni a körülöttünk lévő hangokat.”
Kraus szerint jó hír, hogy ezek a fiatal sportolók kevesebbet tapasztalnak ebből a mentális statikus zajból. Ez jelenthet fokozott koncentrációs és felfogóképességet is, ami bármilyen karrierben hasznukra válhat. Bár Kraus és csapata még nem tudják, miért tapasztalnak a sportolók kevesebb idegi zajt, van két meggyőző elméletük.
Az első: a sportolók agya talán alkalmazkodik a konkrét edzéshez és a sportág igényeihez. „A sportolóknak figyelniük kell a jelekre. Figyelniük kell az edzőre, a többi játékosra, a sporteszközök által kiadott hangokra. Nagyon, nagyon akut módon tudatában kell lenniük mindennek, ami körülöttük zajlik. Tudniuk kell, hogy mire figyeljenek oda, és mit hagyhatnak figyelmen kívül.” Kraus felvetése, hogy a sportolók agya valahogyan „lehalkítja” az idegi zajt, hogy jobban hallják ami körülöttük folyik a pályán – mintegy evolúciós adaptációként, amely mindössze egy élet alatt megy végbe.
És mi a másik elmélet? „Számos tanulmányból megtudhattuk már, hogy a fizikai aktivitás jót tesz a testünknek és az agyunknak is” – mondja Kraus. „Ezt már általános igazságnak tekintjük. Előfordulhat tehát, hogy az egyik oka annak, hogy ezeknél a sportolóknál halkabb volt az idegi zaj egyszerűen az, hogy ilyen jó formában vannak.”
A második elméletnek messzemenő következményei lehetnek a mindennapi sportolókra vonatkozóan, ugyanis ez azt jelentené, hogy minden egyes reggeli futás, nappaliban töltött edzés vagy barátságos kosárlabdameccs hozzájárulhat az agyunk azon képességéhez, hogy tisztábban észlelje a világot.
Bármelyik elmélet legyen is igaz, Kraus szerint ez a kutatás mindenki szempontjából releváns, akár versenysportoló, akár nem. „Amikor azt kutatjuk, milyen hatással van a fizikai aktivitás az agyra, gyakran az extrém esetek tanulmányozásával bukkanunk rá a megoldás kulcsára. Ezek a biológiai elvek sokszor egy kontinuumban működnek. Ez a tudás okkal biztathat mindenkit, arra hogy rendszeresen végezzen egyszerű, mindennapi fizikai tevékenységet.” Bár minden kicsi számít, valószínű, hogy minél többet mozogsz, annál inkább tapasztalod az agy tisztulásának előnyeit.
Kraus azt is hozzáteszi, hogy a kezdéshez nincs szükséged csapatra. „Az általunk tesztelt sportolók rengeteget edzenek egyedül. Folyamatosan fedünk fel újabb bizonyítékokat, amelyek alátámasztják, hogy a mozgás – bámilyen formában is tudjuk végezni – rendkívül pozitív tevékenység nemcsak a test, hanem az agy számára is.”