Rebels Are Never Done
Nike Archívum
Steve Prefontaine megmutatta, hogy a bátorság többet ér az aranynál: kihagyta ugyan az Oregon állami középiskolai hosszútávfutó bajnokságot, de tarolt a nemzetközi versenyeken. Ismerd meg az eredeti Nike-szupersztár történetét, aki nemcsak azért versenyzett, hogy nyerjen, de azért is, hogy a nyomdokaiba lépő lázadók milliói számára biztosítsa a remény örökségét.
„Ma egyedül futok” – mondta Steve Prefontaine gyakran a csapattársainak. Csak éppen ez nem volt teljesen igaz. Valójában majdnem 110 km-t vezetett északra Eugene városából az oregoni állami fegyházig Salembe, hogy a fogvatartottakkal fusson és beszélgessen.
Az oregoni fegyház Amerika egyik legrégebbi börtöne, amely 1869 óta fogadja az elítéleteket. A börtön nyolc méter magas falai között van egy 400 méteres pálya, valamint itt található az ország egyik legrégebbi börtönfutóklubja, amelyet az 1970-es évek elején nem más, mint maga Prefontaine alapított.
Az Oregonban töltött 4 éve alatt Pre sosem vesztett egy NCAA (Nemzeti Egyetemi Atlétikai Szövetség) versenyen sem, lehetett az 5, 5000, 10 vagy 10 000 méteres futás is.
Ami kezdetben csak egy szociológiai projekthez szükséges, néhány alkalmas börtönlátogatásként indult, Pre számára idővel küldetéssé vált. „Miután megismerte a fogvatartottakat, indított egy edzésprogramot, és nagyon élvezte” – mesélte osztálytársa, Mary Marckx a Nike Archívumnak (DNA). „Hitte, hogy a futás képes megváltoztatni egy ember életét, és élvezte a beszélgetéseket is.”
Pre híres volt arról, hogy bárkivel szívesen futott, gimis diákoktól kezdve a fogvatartottokon át egészen az aprócska gyerekekig... De senki se gondolja, hogy hagyta a gyerekeket nyerni...
Már csaknem 50 éve annak, hogy Pre idő előtt eltávozott, de az oregoni állami börtönben alapított öröksége azóta kivirágzott. A futóklub márciustól októberig minden évben rendez 5k és 10k távú versenyeket, sőt mindezek megkoronázásául még a High Wall félmaratont is rendszeresen megrendezi. A 150 fős futóklubhoz a versenyek során csatlakozhat a civil lakosság is — ez sokszor azon kevés alkalmak egyike, amikor a börtönlakók a falakon kívüliekkel érintkezhetnek. 18 hónapnyi jó magaviselet szükséges ahhoz, hogy a várólistás futóklubba valaki felvételt nyerjen.
Pre Sziklájához Eugene városába a világ minden tájáról zarándokolnak a futók. Virágot, maratoni rajtszámokat, reményekkel és álmokkal teleírt leveleket hagynak ott annak az embernek, aki mindenkinek megmutatta, hogy a futás nemcsak gyorsaság kérdése — sokkal inkább a bátorságé, hogy önmagad legyél. Noha az oregoni állami börtön futóklubjának sok tagja valószínűleg sosem látogathat el a fegyháztól egyórányi utazásra lévő Pre Sziklájához, a klub a tiszteletére gyűjtést szervezett 1997-ben.
Futók róják le tiszteletüket Pre Sziklájánál.
„Pre továbbra is velünk fut, mivel tiszteljük az örökségét, amelyet itt hagyott nekünk az oregoni állami börtönben” — írta egy fogvatartott a börtönből, aki egy börtönőrön keresztül válaszolt a Nike Archívum megkeresésére. „Pre megnyugvást talált az itteni látogatásai során. Bár sokan úgy emlékeznek rá, hogy ügyet sem vetett arra, hogy mit gondolnak róla mások, kint csak kevesen tudták, hová is megy, amikor épp ide, a börtönbe tartott.”
„Istenadta tehetsége és lázadó természete nagy hatással volt ránk” – folytatta a börtönlakó. „Bár azért jött, hogy jó edző módjára életstílusként fogadtassa el velünk a futást, legszívesebben arra emlékezett vele kapcsolatban mindenki, amikor futás után leült a rabokkal, és az élet nagy dolgairól beszélgettek. Most, évtizedekkel a látogatásai és korai halála után már senki sincs itt a börtönben ezek közül. Ettől függetlenül a szelleme tovább él a legendájában, és a népmesei hősök közé emelkedett.”
Még ha át is szakítják a célszalagot, a lázadók számára akkor sincs megállás.