Szöul és New York az, ahol ez a kreatív szakember a saját útját egyengeti

Suea Cho valaha arról álmodott, hogy szakács lesz. Ez addig volt így, amíg nem dolgozott ténylegesen is egy étteremben a középiskola alatt.

„Mindig szerettem főzni” – mondja. „De az a munka nagyon borzalmas volt, és úgy voltam vele, hogy oké, ezt nem akarom csinálni”.

Ehelyett a koreai születésű Suea egy másik szenvedélye, a divat és a stílus felé fordult. Ez a két terület természetes érdeklődés volt a szöuli lánynak, aki a gyerekkorát Németországban, Montanában, New Jersey-ben és Kaliforniában töltötte. Mindig büszke volt az első iskolai napon viselt szerelésére, és arra, hogy olyan ruhákat talál, amik senki másnak nincsenek.

„Kislánykorom óta tudtam, hogy a divatszakmában akarok dolgozni” – emlékszik vissza. „Hét- vagy nyolcéves lehettem, és a szomszédainknak állítottam össze megjelenéseket.”

A nyugati parton töltött főiskolai évek után Suea kelet felé vette az irányt. Számára a divatszakma központjában tevékenykedés egyet jelentett New Yorkkal. Első munkahelye az Opening Ceremony volt, a befolyásos és ikonikus belvárosi kiskereskedés. Négy évet töltött ott, és egészen a márkaarculati igazgatóhelyettességig vitte. A feladata a kreatív tartalmak és különleges projektek felügyelete volt. „Emlékszem, milyen izgatott voltam, amikor megkaptam azt a munkát. Boldogabb voltam, mint akkor, amikor felvettek a főisolára.”

De a főzés iránti szenvedélye sosem múlt el igazán. Miután sikeres éveket tudhatott maga mögött a divatszakma elitjében, egy saját étkezde megnyitása nem tűnt elrettentő feladatnak. Sőt, Suea szerint készen állt arra, hogy valami újat próbáljon ki, és a város összehasonlíthatatlan éttermi életében töltött esték arra ihlették, hogy visszatérjen a konyhába. Így jött létre a Suea Vacsoraszolgálat, a kísérleti és pop-up-jellegű vacsoraélményt biztosító vállalkozás a múlt nyáron, amely barátait és családját köti össze a főzés iránti szeretet révén.

Suea stílusa azokból a különböző városokból - és életvitelekből - merített ihletek keveréke, amelyeket a mindössze 26 éve alatt már megtapasztalt. Itt beszél ez a kreatív szakember a divathoz és az ételekhez fűződö, örökösen változó kapcsolatáról, és arról, hogyan rúgta fel a bevett szabályokat mindkét iparágban azért, hogy a saját útját járhassa.

Nemrég lettem sokkal határozottabb abban, hogy mit is viselek. Azt hiszem, ez onnan jön, hogy New Yorkban, egy nagyon erősen versenyszellemű városban élek, ahol - és bár tudom, hogy ez amolyan közhely, de - utálok olyasmit viselni, ami mindenki másnak is van.

A múlt évben a stílusom a lányosról hihetetlenül sportossá alakult. Ahogy idősödöm, eltávolodtam a kiöltözés gondolatától - tudod, attól, hogy minden egyes nap csodálatosan nézzek ki. A kényelmet helyeztem egy sor más dolog elé, és szeretek szabadon mozogni, de természetesen azért még mindig szeretnék cukinak is kinézni. Ezért kosárlabdás rövidnadrágot hordok, meg egy cuki pólót vagy ilyesmit.

Emellett a stílusomat fejlődőnek is nevezném. Bár a lényegi identitásom változatlan, a stílusom sokat változott, és még továbbra is változni fog.

Fiatalkorom óta akartam valamit csinálni, de ijesztő volt az [étteremnyitás] ötlete. A kedvenc időtöltésem a barátokkal vacsorázás. De a múlt év környékén abbahagytam az esti bulizást, mert belefáradtam abba az életstílusba. Ezért megnyitottam a Suea Vacsoraszolgálatát, mert így továbbra is tudok időt tölteni a barátaimmal. Ez nem olyan, mint elmenni valami klubba, és határozottan nem olyan, mint egy bárba menni.

A teljes élményre akarok összpontosítani, a vacsorát kísérleti és interaktív dologgá tenni. Az étel csak egy érsze ennek, az egész élmény jelentette kötelék a lényeg. Az első vacsorámra fokhagymás vajgyertyákat csináltam, ami mártás lesz, miközben olvad, és a barátam egészen odáig voltak. Ez az izgatottság elgondolkoztatott: „mivel tudok legközelebb előrukkolni?”.

Imádok élményeket szerezni a barátaimmal, és főzni nekik. És imádom, amikor mondják is nekem, hogy mennyire jó mindez.

Jelenleg az étterem New Yorkban van, a kínai negyedben lévő lakásom épületének tetőteraszán. Ironikus módon a koronavírus a malmomra hajtotta a vizet, mivel a vállalkozásom magánvállalkozás és kicsi.

Tulajdonképpen vicces most visszatekinteni, mert az ok, amiért főzni kezdtem a középiskola alatt, az volt, hogy az édesanyám soha nem főzött amerikai ételeket. Tudod, ahogy a koreai anyukák általában. És azt hiszem, amióta elkezdtem a Suea Vacsoraszolgáltatását, sokkal jobban érdekel, hogy megismerkedjek a koreai [konyhával]. Alapfogásokat el tudok készíteni. A koreaiak számára nagyon természetes dolog a főzés. Szóval idén nyáron mindig rágtam a nagynénéim fülét, hogy „meg tudod ezt tanítani nekem?”. Sokkal jobban értékelem már a saját kultúrám.